Élénken él bennem a túlevés érzése. Az első emlékem ezzel kapcsolatban gyermekkoromig nyúlik viszsza. Karácsony van, édesanyám a kötelező fogások után feltálalja a bejglit. Végeláthatatlan sorokban tolom be a diós és mákos finomságot, vedelem hozzá a tejet. Ez a világ legjobb érzése, mámorító az ízorgia. Eszem, és eszem, és eszem. Egyszer csak megtelik a gyomrom, már lenyelni sem tudom a falatot.
Alig telik el pár perc, erős feszítést, majd enyhe fájdalmat érzek a hasamban. Kisvártatva jön a hányinger. Összegörnyedve fekszem, elhomályosodik körülöttem a világ. Harminc perc után csökken a szorítás, visszatér belém az élet. Első pillanatban nem is értem, hogy lehetséges ez, de újra éhes vagyok. Széles mosoly, jön a tányérom, újabb pohár tej, és indul a mandula, azaz a dió meg a mák. A meglepetés akkor ér, amikor pár falat után megint megtelek, de éhes vagyok. Voltak már így? Én korábban rengetegszer, emiatt híztam 70 kilót.
Nő az úszógumi
Érdemes a jelenség mélyére néznünk. Fontos megjegyezni, hogy nincs semmi hiba a szervezetünk részéről. Amikor szénhidrátban gazdag ételt viszünk be a szervezetünkbe, a cukor azonnal felszívódik a tápcsatornából, és a vérbe kerül. Emelkedik a vércukorszint, ami megnyugtató érzés. Az édes íz is vonzó, így lapátoljuk magunkba a cukorhegyeket. A vérből a cukrot el kell távolítani, ez nem lehet kérdés. Ekkor lép be a képbe az inzulin, aminek a hatására a sejtek megkezdik a cukor felvételét a vérből. De mert az adott pillanatban közel sem kell annyi energia a szervezetnek, amennyit a rengeteg cukor tartalmaz, a feleslegből tartalék képződik, nő az „úszógumi”, vagyis a raktározott zsírok mennyisége.
Ez önmagában is aggodalomra ad okot, de közel sincs vége a folyamatnak. A hatalmas cukormennyiség hatalmas inzulinválaszt vált ki, ami a vérből a sejtekbe tereli a cukrot. Ebből következik, hogy csökken a vérben keringő cukormolekulák mennyisége. Ez a csökkenés a következő lépés kulcsa. A vércukor csökkenése fontos jel a szervezetnek arra, hogy nincs elég energia, fokozni kell az ételek bevitelét. Azaz megjelenik az éhségérzet. Faramuci a helyzet, mert szinte teljesen tele van a hasunk, mégis éhesek vagyunk.
Ekkor jönnek olyan pompás gondolatok, hogy édes után kívánunk egy kis sósat, ami után megint az édes dolgokra fáj a fogunk. Biztosan sokan ismernek most saját tüneteikre, rengetegen élnek ebben a mókuskerékben. Jómagam is évtizedeket töltöttem el benne.
Két út áll előttünk
A megoldás kulcsa a vércukor mennyiségének ingadozásában van. Minél nagyobb kilengéseket mutat a vércukor, és minél gyakrabban, annál erősebben és annál többször leszünk éhesek. Ezek alapján látható, hogy a vércukor ingadozásait kell megszüntetni. Erre két út is adódik. Az egyik, hogy nem étkezünk. Amíg nincs étkezés, addig a vércukorszint is alacsony. Ez persze nem sokáig tartható állapot, főleg nem a váltási folyamat elején. Akkor marad az a megoldás, hogy eszünk ugyan, de csak olyan ételeket, amelyek nem emelik, vagy nem jelentősen emelik a vércukrot. Ha nem eszünk szénhidrátot, nem emelkedik jelentősen a vércukor, nem ömlik be az inzulin és nem tud zuhanni a vércukorszint, s elmarad az éhségérzet. Helyette a kellemes jóllakottság érzése uralkodik el rajtunk. Annak köszönhetően, hogy a fehérjék és a zsírok tartósan tudnak jóllakottsági érzést fenntartani, hosszú ideig nem leszünk éhesek.
A cél pedig pontosan ez. Mert, ha nincs indokolatlan éhség, nincs indokolatlan étkezés, nincs felesleges kalóriabevitel, nincs raktározás, nincs hízás. Ugye, milyen egyszerű?
Piroska és a nagymama
Fogyasszanak alacsony szénhidráttartalmú, magas zsírtartalmú, mérsékelt fehérjetartalmú ételeket, és megváltozik a szervezetük működése. Elmarad az állandó éhségérzet, az éhség okozta feszültség, a túlevés és a testsúlynövekedés. Helyette jóllakottság, életerő, végtelen nyugalom, testsúlycsökkenés és kicsattanó egészség érkezik. Aki krónikus beteg, ne egyedül váltson étkezési modellt! Keresse fel orvosát, ő segíteni fogja az egészséges, boldog élet felé vezető úton. Adhatnánk ennél többet?
Közben egy felnőttkori emlék is feltört bennem. Korlátlan fogyasztást lehetővé tevő keleti étteremben vacsorázom. Rizs, minden menynyiségben, tészta, és egzotikus édességek. Távozáskor szó szerint két kézzel nyúlok a hasam alá, hogy ki tudjam vinni a belegyömöszölt ételeket az autómig. Beszállok, de indítani már nem tudok. A túlélésért küzdök. A farkas jut eszembe, akinek a hasát a vadász kövekkel töltötte meg, miután kiszabadította belőle Piroskát és a nagymamát. Azt érzem, az én hasam is kövekkel van tele, rettegek, hogy úgy végzem, mint a gonosz farkas.
Megrázkódom, feleszmélek, hiszen ez csak egy évekkel ezelőtti történet. Azóta már étkezési modellt váltottam, lefogytam 40 kilogrammot, újra egészséges vagyok, a farkaséhséget pedig hírből sem ismerem. A sétáló kisegér dúdol a fülembe. Szép az élet tratam-ta-tam, szép az élet...
Orvosi konzultációra az alábbi linken tud jelentkezni:
➡https://www.sisvitalis.hu/jelentkezes